Újfent munkából jelentkezem, mert a mostanában felgyülemlett hírek közlése nem tűr halasztást! Annál is inkább, mert ezek végre jó hírek :D (nos, zömmel...)
Mint azt már korábban jeleztem, két felkérésünk volt, úgyhogy most gőzerővel folynak a felkészülési, de főként kitalálási, összeillesztési munkálatok, ami egyébiránt˙koreografálás címszó alatt szokott futni jobb helyeken :D Ezen túlmenően azonban nem egy újdonság ütötte fel a fejét az életemben...
Nem tudom, arról zengtem-e már ódákat (ha így tettem volna, elnézést, ha nem, akkor most hadd szóljon! :D ), hogy az egykori ovimból az alapítványi bálos felkérés mellett kaptam egy másik felkérést is: tanítsam az óvónéniket táncolni. Azonnal igent mondtam rá, már megvoltak az egyeztetések, hogy mikor tudnánk nyélbe ütni a dolgot, most már csak a lelkes jelentkezők hadát várom :D Tegnap beszéltem az óvoda vezetővel. Sokaknak felcsillant a szeme, de még csak szóbeli tájékoztatás történt, hamarosan azonban írásos formában is nyoma lesz a dolognak a tagovikban, szóval fingers crossed, és reméljük a legjobbakat! :D (minimum 5 főt... de az a nagyon minimum! :D több nem baj, csak kevesebb ne legyen... ) Szóval most ujjongás van ezerrel, és nem férek a bőrömbe! :D
Annál is inkább, mivel ma reggel egy másik eszméletlen ajánlatott tettek nekem. Részletekbe nem bocsátkoznék, de úgy fest, megoldódik a nagy létbizonytalansági kérdésem :) (sőt, lehet, két létre is elég lehetőség gyűlik most össze :D ) Ami vicces, mert pár hónappal ezelőttig még úgy tűnt, hogy novembertől nagy gondban leszek, mert visszakerülök szigorúan délutánra, az meg úgy nem gyere be.. legalábbis anyagilag semmiképp. Aztán valamikor szeptember közepén találtam egy nagyon ígéretesnek ígérkező álláslehetőséget: egy mediációs cégnél kötetlen munkaidőben adminisztrátor; ami, mint utóbb kiderült, annyit takart volna, hogy én intézem a papírmunkát (ez még nekem is leesett az adminisztrátorból :D ), illetve az ügyfelek felkeresése, lepapírozás, stb. Abszolút gyere be lett volna, tekintve, hogy megkérdeztem, kb. milyen beosztásra számíthatok, mik az elvárások, mire a válasz az volt, hogy konkrétan beosztás nincs, magamnak osztom be az időmet, és a hölgy személy szerint napi 2-3 órát szán rá. Teljesen korrekt lenne nekem a fakt meg a tánc mellé :D Úgyhogy egyelőre még ez sincs elvetve, de jobb szeretném, ha a már bejáratott helyemen kéne csak átpozíciónálnom magam :)
És persze, az örök klasszikus: megjött a fizum, épp tele vagyok zsével, tehát hawaii dizsi napfény, szombaton begyújtuk a partirakétákat, és ereszd el a hajam! :D Meg shoppingolás ezerrel a lányaimmal :D (természetesen, csak miután befizettem a táncbérleteket, a háromnapos wellness-tánctábort és letudtam a karácsonyi nagybevásárlást. Igen, októberben, mert egyelőre inkább féltem a seggem meg a tárcám, hogy novembertől nem lesz ilyen jólét, és inkább letudom most ezt a kötelező anyagi csődöt... ^^ :) )
Mondjuk, kevésbé jó hír már, de azért még mindig hírszámba megy, és számomra még mindig örvendetes, hogy életem első fiú barátjával, ha lassan is, de alakul a kapcsolatom :) (ebből, értelemszerűen, a lassanra vonatkozik a kevésbé jelző :D ) Persze, a körülményekre való tekintettel ez közel sem olyan egyszerű, de nem adom fel :D Mondjuk, elég komoly nehezítő körülmény az, hogy én ahhoz szoktam, hogy a mindenféle pszicho-manipulációmmal érek célt, ami lányoknál működik is; de valamiért a drágám zarkózottabb és talán avatottabb ilyen téren, mint az ediggi delikvensek, szóval új stratégiát kell kidolgozni... Ami valszeg az egyenesség lesz, és nem a hátulról támadós, mint eddig.
Ugyanennek kapcsán abszolút nem jó hír, hogy a recepción való helyettesítésemet, amennyiben összejön az oviban tanítós business, nem tudom megoldani, mert ezzel a kópéval akartam, de tegnap jelezte, hogy nagyon úgy fest, hogy mégsem tudja abszolválni a dolgot – hova tovább nagyon köszöni az erőfeszítéseimet az ügyben. Megmondom őszintén, ez nem kis szomorúsággal tölti el a szívem, mert már a nyáron beszélgettünk erről (illetve, akkor még csak arról, hogy a cégnél eltöltött időm és a fizetésem rovására, de beprotezsálom, mert nagyon kedvelem a fiút. Tudjátok, vannak emberek, akik kiváltják belőlünk – de belőlem legalábbis mindenképp – a zsigeri gondoskodást, és tenni akarunk értük, felelősnek érezzük magunkat értük. Na, ő pont ilyen, és pont ezt váltotta ki, szóval nincs mese, nyeregbe fel! :D ), és már akkor ajánlgattam neki, de akkor még nagyon csak lógott a levegőben, én sem tudtam, hogy oldhatnánk meg, milyen címszó alatt, stb. Most adva volt minden lehetőség, ennek ellenére mégsem jött össze... :( És ez elszomorít (tudom, sokadjára ismétlem a "szomorú" szót különféle permutációkban :D )... De ez van, ilyen az élet... :) Ha mást nem, a mediációs melót megemlítem neki. Mondta ugyanis a kontaktorom, hogy van, aki csak hétvégén csinálja. Egyetem mellett, pláne hétvégén, erre csak tud némi időt szakítani, nem..? :) Meg jogásznak tanul... még szakmai gyakorlatnak is elszámolhatja... vagy nem? Ehhez aztán én végképp nem értek! :D
Még egy utolsó gondolat, aztán zárom soraimat: gyerekek, aki akar beteg krimit olvasni, most azonnal kapja a kezébe Szergej Kuznyecovot! De komolyan... Azt hittem, nálam A fúria volt a mélypont Chelsea Cane-től, de van hova fokozni a reggeli hányingert a HÉV-en! Kuznyecov mellett Cane talán, ha ipari tanuló lehetne... Szörnyű! Már abban az értelemben, hogy Kuznyecov egy beteg és groteszk zseni.
Na, ennyit mostanra :) Legyetek jók és szobatiszták! ;)
Csóközön! :3
