Inspiráció – avagy intenzív táncos élmények

Mint azt az előző bejegyzésemben megemlítettem, tegnap (július 28.) tértem vissza életem első táncos táborából, és olyan mély hatással volt rám – fizikailag és lelkileg egyaránt –, hogy ezt mindenképp szeretném megosztani Veletek.
   Mindenekelőtt azonban azt érdemes tudni, hogy sosem volt igazán az a nagy társasági ember vagy partyarc-típus, sőt, ami azt illeti, a tömeg és az idegen, ismeretlen környezet, hasonlóan idegen és ismeretlen emberekkel tömve számomra az elrettentő tényezők sorába tartozik.
   Csakhogy fanatikusan imádok táncolni, úgyhogy két elég komoly tényező feszült egymásnak a döntéshozatalkor: még nem klinikai esetszámba menő agorafóbia vs. táncfanatizmus.
   Minek után a cím és az első bekezdés is eléggé árulkodó, így nem szükséges mondanom, melyik fél nyert.
   Lényeg a lényeg: fantasztikus öt nap volt! És legnagyobb bánatomra csak öt nap... A "rutinos versenyzők" ugyanis felvilágosítottak, hogy anno egy hetes volt a tábor. Azt mondjuk elképzelni nem merem, hogy egy hét alatt mennyi izomlázat sikerült volna összeszedni, ha már öt nap alatt is kockává merevedve jöttem el! :D Reggel fél nyolctól futás, majd negyed kilenctől kilencig aquafitness, közvetlen utána reggeli, tizenegytől du. egyig latin, rögtön utána ebéd, aztán szabadidő (esetünkben strandolás és napozás orrvérzésig) egészen ötig, mikortól is standardeztünk egészen este hétig, hogy utána rohanjunk vacsorázni... és akkor utána ilyen kilenctől elindult az esti rajcsúrozás, de nekem, őszintén szólva, arra már nem igazán maradt energiám, így az első és az utolsó nap kivételével én este tíz-tizenegy körül már rég az igazak álmát aludtam.
   Mondanom sem kell, hogy mikor megtudtuk, hogy jövőre ugyanígy szerdától-vasárnapig lesz tábor, ugyanilyen július végi fekvésben, már azon osztozkodtunk, hogy le kéne jönni már hétfőn, hogy két napig lazuljunk, napozzunk, miegymás, és utána rommá táncoljuk magunkat.
   És reményeim szerint jövőre ezt több ismerőssel tudom majd elkövetni, mert idén nagyjából 10 ember jött le, akiket effektív ismertem az óráról, amire járok... És állandóan szegény Szandi, Melinda és Szilvi nyakán lógtam, mint hogy más ismerősökkel még annyi kapcsolatom se volt, mint velük ^^ na de jövőre lerángatom a kedvenc kis brancsom is, és majd együtt bandázunk, miközben azért majd folytatom Melindával a kis meccsezéseket... :D

(igyekszem levadászni mindenhonnan a készült képeket és videókat, hogy kis betekintést kaphassatok, milyen is volt ez :) remélem, tudok majd külön kis galériát csinálni nekik, mert ha nem, akkor hosszú egy bejegyzés lesz ez :D )

Kritika: Sylvia Day – Melléd láncolva

Mindenki megnyugtatása végett szeretném leszögezni, hogy nem olvasok ennyire lassan, a második könyvet nagyjából az elsőt követő három napban kivégeztem – ha nem hamarabb –, csak közbe jöttek olyan apróságok, mint tizenkét órás műszak (ahol valamiért nem használható a szövegszerkesztő a Blogger felülete... -_- ) és a mostani tánc tábor, amiből tegnap este estem haza.
   Na de most, hogy csak délutánra kell mennem, végre pontot teszünk az ügy végére!
   Szóval: számomra kritikus pont egy könyvnél, egy sorozatnál meg pláne, hogy ha lehetőség van rá, akkor egy azon szerzőtől egy azon kiadónál ugyanaz az ember fordítson, meg is mondom, miért: az íróknak egytől-egyig megvan a maga stílusa. De ez a fordítókra is igaz! Mivel mindannyian különböző környezetből jövünk, noha egy azon nyelvet beszélünk (esetünkben magyar), mégis teljesen másképp használjuk a nyelvet. Mindenkinek megvannak a maga kis bevált szófordulatai, sőt, mindannyian külön logika szerint beszélünk-írunk, attól függően, hogy számunkra mi fontos, mi érdemel szerintünk több hangsúlyt, úgy alakítjuk ki a mondanivalónkat.
   Na már most, ezt csak azért mondtam el, hogy kicsit spoilerezzek: az első két kötetet ugyanis ugyanaz a személy fordította, éppen ezért itt még nem jelentkeztek nálam problémák; ellenben a harmadik kötet más kezébe került, és ezt érezni is rajta.
   Na de, vissza a második könyvhöz: összességében tetszett, de, ahogy ezt vártam is, szaporodtak a leütési hibák. nem számot tevően, de azért több volt (hogy számszerűsítsük: az első könyvben, ha emlékezetem nem csak 4-5 hibát említettem... hát, itt volt vagy kemény 6-7, ami szemet szúrt; nem így a harmadik könyvben, ahol még a végére se értem – kb. 280 oldal fogyott már el, és már most 6-7 a mérleg :/ )...
   A cselekmény bonyolításával, majd pedig a bonyodalmak feloldásával abszolút meg voltam elégedve, a történet, érzésem szerint, pont a legjobb helyen lett elvágva ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést.
   De, hogy a leütési hibák mellett mást is felhozzak hibának: nekem a szerelmi szál túl hamar lett túl erős és mély érzésű ahhoz képest, hogy pár hónapot ölel csak fel eddig a cselekmény ( a két könyvben összesítve!); aláírom, hogy van ilyen, de én a való életben is túlzásnak találom, sajnálom. DE! ez speciel nekem egy újabb támpont, hogy hol gondoljam át a folyamatban lévő regényeimet, szóval minden "rosszban" van valami jó kis tanulság! :)
   Ó, és persze a szex még komolyabb hangsúlyt kap, szóval akinek erre van igénye, mindenképp vesse bele magát! :D Csalódni ilyen téren nem fog, efelől biztosíthatok mindenkit!

Kritika: Sylvia Day – Hozzád kötve (Crossfire sorozat I. könyv)

Nos, örömmel jelentem, hogy egyrészt hazatértem Szegedről, másrészt végére értem a Hozzád kötve c. könyvnek.
(Apropó, Török Adélnak innen üzenem: Baja tényleg marha messze van Szegedtől, így már végképp nem értem azt a nem normális szerelőt, akiről anno meséltél...)

   És akkor lássuk a kritikát.

   Első és számomra legfontosabb – de csak mert kényszeres vagyok, és talán egy kicsit megszállott is ilyen téren: emlékezetem szerint összesen nagyjából öt vagy hat félregépeléssel találkoztam. Ezeknek a fele (ha pedig ragaszkodunk az öthöz, akkor ebből három) durván zavaró jellegű volt, de minthogy viszonylag rendszeresen találkozom a klaviatúrával, így egyszersmind abszolút érthető hibáknak tituláltam őket. Amit nehezebben emésztettem meg, az az egy nyavalyás gondolatjel-hiba (helyesebben: -hiány) volt, ami nagyjából a könyv egyharmadánál bírt bekövetkezni, de ezért meg a szerkesztőt teszem első sorban hibássá, mert elvileg az ő dolga lenne az ilyen nüanszokra odafigyelni... (mondjuk az elgépelések esetében ugyanez áll, de azok talán kevésbé szúrnak szemet. Én legalábbis lesokkoltam, amikor két szó után nyilvánvalóvá vált, hogy nem belső monológ jön, és mégse találtam meg a gondolatjelet a bekezdés elején.)

   Na de, mindezektől eltekintve, hihetetlenül élveztem a könyvet! (És most mindenkinek szabad kezet adok a' tekintetben, hogy mit lát bele az "élveztem"-be; de előre szólok, finom lelkületű Olvasóimnak, hogy a pirossal szedett részt majd hagyják ki, ugyanis tudom, hogy nem mindenki vevő arra a nyersességre, amit az a rész képviselni fog...)

   A karaktereket kimondottan reálisnak éreztem, s noha Eva és Gideon megismerkedésének történetét furcsának találtam, de a későbbiekben azért volt olyan kedves a mi jó Day-ünk, hogy komolyabban mögéje világítson a dolgoknak, így az utolsó oldalakon még ez is helyére zökkent számomra (és én hírhedten kritikus vagyok ilyen tekintetben! Itt szeretném megjegyezni, hogy a második könyvnél tartok, és hasonló problémák már jelentkeztek, de alig várom a feloldásokat! :D), a cselekmény attól eltekintve, hogy igen csak szex centrikus, igen jól ki van dolgozva, illetőleg próbál pszichológiai funkciózavarokat boncolgatni, számomra is elég hitelesen, s noha nem vagyok képesített pszichológus, ellenben gyakorló és érdeklődő kontár igen, és azon a szinten, amit elénk tár (meg amennyit én értek ehhez), abszolút rendben van a dolog; szóval összességében csak ajánlani tudom.

   És akkor most egyesek ne nézzenek ide:

   Talán már írtam – amennyiben igen, úgy elnézést, ha meg nem, hát most jó szórakozást –, hogy egy ismerősöm ismerőse egyszer azt mondta vala, hogy "a férfiak nézik, míg a nők inkább olvassák a pornót!"

   Drágáim, a megállapítás abszolúte ül!!!

   S hogy miért mondom ezt, rögvest meglátjátok: állítom nektek, hogy mióta arra alkalmas vagyok, én még életemben nem voltam ennyiszer és ilyen hosszan beindult állapotban! Ma reggel, amikor még a szegedi szálláshelyünkön ébredtem, három napnyi Gideon és Eva érzelmi-szexuális hullámvasútázás után, még soha nem aludtam ennyire rosszul – ugyanakkor ennyire kielégülve.
(Mondjuk ez szó "kielégülve" csak annyiban vicces, hogy a könyv gyakorlatilag oldal-oldal után szítja az emberben a szexuális feszültséget, de esténként azért álmok formájában valahogy csak sikerül leadni valamennyit; szerencsésebbek akár még fizikailag is. Én ma reggel konkrétan arra ébredtem, hogy válogatott szex jelenetek villódznak a szemem előtt, főszerepben velem és azzal az illetővel, aki újabban már a jelenlétével vagy egyetlen megmozdulásával is totál padlóra küld; csoda, ha egy órán keresztül még próbáltam alvást mímelni és még henteregtem az ágyban?! :D ) 

   Úgyhogy összességében: első sorban hölgyeknek, illetve olyan uraknak ajánlanám, akik rengeteg szabadidővel rendelkeznek, amit lehetőleg otthon tudnak elkölteni, mert hogy nekünk azért valamivel durvább beindulva császkálni városszerte. 

   És megkockáztatnám, hogy ezután vagy akármilyen hasonló jellegű könyv után komoly függés alakulhat ki az ilyen műfajú szerzemények iránt – ilyen abnormális személyben, mint én, legalábbis mindenképp – szóval csínján az ilyesmivel.

(Pre) Kritika – Másod benyomások Sylvia Dayről

Mint ahogy azt a cím is sugallja, amolyan elő-kritika várható. Még pedig a Crossfire sorozat első könyvével kapcsolatban.

   Először is: nem árt tudni, hogy annak idején, még a tél folyamán, én nekiduráltam magam a feladatnak, hogy majd elolvasom eredetiben, mert mekkora fasza csávó vagyok már, lazán megvan hozzá az angolom... hát nem volt. Legalábbis a hétköznapi, kiváltképp szleng dolgokhoz – érzésem szerint – abszolút nem. A szex jelenteket ellenben minden gond nélkül vettem – hál' Istennek a szex nyelve van annyira egyszerű és viszonylag egyezményes, hogy bármilyen nyelven könnyen érthető-emészthető legyen.

   Úgyhogy most ott tartunk, hogy kénytelen voltam magyar fordításban beszerezni a sorozatot, és az első könyv első hét fejezetén túl jutva (mert hogy eddig jutottam angolul) viszonylag elégedetten konstatáltam, hogy mindentől függetlenül azért 75-80 %-ban a köznapi dolgokkal sem vívtam végülis akkora harcot: a szövegkörnyezet és az intuícióm elég jól vezetgettek. És most már megállíthatatlanul süvítek a tizedik fejezet felé, és mmmmmmm... :D

   Na már most, hogy mi a másod benyomásom a műről..? Eleddig nagyon tetszik! :D

   Már amennyiben elvonatkoztatunk attól a ténytől, hogy gyakorlatilag jól megfogalmazott pornót olvas az ember. Mert ugyan az előzetesek alapján lehetett rá számítani, hogy nem fog háttérbe szorulni a nemiség, de hogy ezt ilyen profánul tárják elém... :D na, ez kissé sokkolt. De túl az első sokkon azt kell mondanom, hogy nagyon jó az a közel 150 oldal, amin áthasítottam, és most már alig várom a 4 napos szegedi kiruccanást, amiből oda minimum 3 óra az út, vissza szintén, és nyilván utazunk majd még Szeged és környéke között, szóval már be is suvasztottam a második kötetet. Remélem, kitart 4 napig a kettő! :D 
   Ha nem, akkor irdatlan nagy szarban leszek... de már így is kisebb bűvész mutatvány volt bevarázsolni a két kötetet, ha a harmadikat is be kell (márpedig érzésem szerint harmadik nap marhára fogom szidni a hülye fejem), akkor oda már tényleg csodatétel kell! Még így is lesz egy-kétszáz mütyür, amit be kéne préselnem, és ennek kivitelezése már most kétséges, a harmadik kötettel a tarsolyban meg már biztosan lehetetlen... :/

Drukkoljatok! :D

Csóközön, majd jelentkezem a rendes kritikákkal, ha hazajöttünk! :)

Indul a mandula! :D

Már egy ideje kacérkodtam egy privát témájú blog létrehozásával, de eleddig valahogy nem jutottam odáig, hogy a kacérkodás elhatározássá, azt követően pedig tetté érje ki magát... Na de most! :D
   És akkor közvetlenül azok után, hogy ezt tisztáztuk, talán tegyük azt is rendbe, hogy mégis miféle tartalmakat lehet itt várni a jövőre nézvést.
   Nr. 1 és legfontosabb: a másik blogomon található tartalmak "háttér anyagai". Hogy mit akar ez kicsit pontosabban jelenteni? Mindenek előtt valami visszaemlékezésfélét, hogy mégis, honnan jött az ötlet, hogy xy történetet megírjam, illetőleg, ami személyes kedvencem és egyben vesszőparipám: karakterek orrvérzésig! Egy kis Ki-kicsoda?, jellemrajzokkal bonyolítva, DE! képek nem lesznek, ezt most előre szeretném tisztázni! Még pedig azért nem, mert 1.) érzésem szerint a leíró részek elég részletesek (sőt, már-már túl részletesek, és távol álljon tőlem, hogy olyan klasszikusokhoz mérjem magam, mint Gárdonyi vagy Jókai, de náluk láttam sokszor utolsó szalmaszál állását is leíró részleteket, és tudom, hogy hajlamos vagyok én is elkapatni magam ilyen téren, mert szeretem, ha előttem és az olvasó előtt is filmszerűen jelenik meg a cselekmény, tébolyult elmém minden szüleményével együtt); és 2.) véletlenül sem szeretnék kész képet adni senkinek a kezébe. Egyrészt, mert saját tapasztalatból tudom, hogy mennyire illúzió romboló, ha olyan képet adnak meg, ami csak elnagyoltan fedi le mindazt, amire én asszociáltam... Másrészt meg az olvasás komoly agymunka, tessék megdolgozni az élményért! :D
   Másodszor, hogy mi várható még: inspirációs forgatag. És itt nem csak az írásra gondolok... Az írás mellett ugyanis – többek közt – táncolok is, és ez (szerintem elég érezhetően) minden ízében átszövi az irományaimat, éppen ezért a kettő számomra szinte elválaszthatatlan. Azt nem mondom, hogy egy könyvet olvasva valaha is eszembe jutott volna bármilyen koreográfiát megalkotni, de tánc közben, megfelelő zene hatására, bizony nem egy fejezet indult már meg bennem az önmegvalósítás útján. Úgyhogy eme bejegyzés keretében szeretném üdvözölni és felhívni az összes idetévedő táncos figyelmét (kiváltképp a latinosokét, mivel a jelenleg tanult táncstílusok közül ez áll hozzám a legközelebb, és ilyen témában tudok a legkönnyebben improvizálni vagy ne adj Isten koreográfiát alkotni), hogy itt találhatnak olyan tartalmat, ami esetleg felkeltheti az érdeklődésüket, és örömmel veszem, ha benyomásaiknak még hangot is adnak majd! ;)
   És valamelyest rákövetve az inspirációs-vonalra, mégis valamelyest külön kezelve a kettőt: könyvkritika, ahogy az csak tőlem telik! Volt ugyan egy ilyen témájú blogom, de ez nem ezen a serveren volt, hanem a freeblogon, és kissé meghalt a dolog; én viszont nem tudok anélkül létezni, hogy véleményt ne nyilvánítsak irodalmi témában (is), úgyhogy, szíves engedelmetekkel szeretnék tovább hódolni eme szenvedélyemnek, immáron itt, a bloggeren. :)
   Végül, de azért nem utolsó sorban, előfordulhat olyan is, hogy teljesen hétköznapi ihletésű témában fogok majd bejegyzést közzétenni. És bizony előfordulhat, hogy ez kevésbé fogja érdekelni a Nagyérdeműt (azaz: Titeket, Kedves Olvasók :3 ), de, tudjátok, van az emberben – bennünk írókban meg aztán pláne – egyfajta elfojtott közléskényszer, ami néha felszínre tör, és akkor aztán zúdul, ahogy a csövön kifér, válogatás nélkül. De ilyetén jellegű bejegyzéseim témáját már most előre meg tudom mondani, szóval, ha valakit esetleg nem érdekel, és szembe találkozik egy gyanúsan ilyen tartalmat ígérő címmel, nyugodtan evezzen számára érdekesebb vizekre. Na de, ilyen jellegű bejegyzéseim témája: Emberi ostobaság – avagy: nem vagyok gondolat olvasó, hangosan, jól érthetően és artikulálva legyen szíves közölni, mi a bánatot óhajt tőlem!, illetőleg: Emberi gyarlóság, párkapcsolati kommunikációs problémák, érzelmi- és szociális analfabétizmus, stb.

A könnyebb áttekinthetőség érdekében (mindannyiunk érdekében) majd igyekszem a bejegyzések címében már előre jelezni és kódolni, mire lehet számítani. Mondjuk, az írásaimmal kapcsolatos dolgokhoz nem kívánok külön kommentárt fűzni, ellenben a többi témához mondjuk ilyen bélyegeket írnék a címbe, hogy: "Ó, az emberiség..!" vagy "Kritika", "Szabad egy táncra..?" és társaik. Szóval, terveim szerint elég könnyen lehetne szortírozni azon tartalmakat, amik esetleg nem érdekelnek valamit. És eddigi szokásaimmal ellentétben majd tömbösítek, szóval lesz oldalt ilyen widget, mappa vagy hogy az Istenbe hívják már... CÍMKE! (itt volt oldalt), és akkor már rögtön mindenki arrafelé kavirnyálhat, ami érdekli is. :)

Na, hát mára ennyit terveztem volna...
Illetve: legújabb kedvencemet azért még megosztanám veletek. Javasolnám a HD (720p) felbontást, hogy minél élvezhetőbb legyen a produkció! :3