Kritika: Sylvia Day – Melléd láncolva

Mindenki megnyugtatása végett szeretném leszögezni, hogy nem olvasok ennyire lassan, a második könyvet nagyjából az elsőt követő három napban kivégeztem – ha nem hamarabb –, csak közbe jöttek olyan apróságok, mint tizenkét órás műszak (ahol valamiért nem használható a szövegszerkesztő a Blogger felülete... -_- ) és a mostani tánc tábor, amiből tegnap este estem haza.
   Na de most, hogy csak délutánra kell mennem, végre pontot teszünk az ügy végére!
   Szóval: számomra kritikus pont egy könyvnél, egy sorozatnál meg pláne, hogy ha lehetőség van rá, akkor egy azon szerzőtől egy azon kiadónál ugyanaz az ember fordítson, meg is mondom, miért: az íróknak egytől-egyig megvan a maga stílusa. De ez a fordítókra is igaz! Mivel mindannyian különböző környezetből jövünk, noha egy azon nyelvet beszélünk (esetünkben magyar), mégis teljesen másképp használjuk a nyelvet. Mindenkinek megvannak a maga kis bevált szófordulatai, sőt, mindannyian külön logika szerint beszélünk-írunk, attól függően, hogy számunkra mi fontos, mi érdemel szerintünk több hangsúlyt, úgy alakítjuk ki a mondanivalónkat.
   Na már most, ezt csak azért mondtam el, hogy kicsit spoilerezzek: az első két kötetet ugyanis ugyanaz a személy fordította, éppen ezért itt még nem jelentkeztek nálam problémák; ellenben a harmadik kötet más kezébe került, és ezt érezni is rajta.
   Na de, vissza a második könyvhöz: összességében tetszett, de, ahogy ezt vártam is, szaporodtak a leütési hibák. nem számot tevően, de azért több volt (hogy számszerűsítsük: az első könyvben, ha emlékezetem nem csak 4-5 hibát említettem... hát, itt volt vagy kemény 6-7, ami szemet szúrt; nem így a harmadik könyvben, ahol még a végére se értem – kb. 280 oldal fogyott már el, és már most 6-7 a mérleg :/ )...
   A cselekmény bonyolításával, majd pedig a bonyodalmak feloldásával abszolút meg voltam elégedve, a történet, érzésem szerint, pont a legjobb helyen lett elvágva ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést.
   De, hogy a leütési hibák mellett mást is felhozzak hibának: nekem a szerelmi szál túl hamar lett túl erős és mély érzésű ahhoz képest, hogy pár hónapot ölel csak fel eddig a cselekmény ( a két könyvben összesítve!); aláírom, hogy van ilyen, de én a való életben is túlzásnak találom, sajnálom. DE! ez speciel nekem egy újabb támpont, hogy hol gondoljam át a folyamatban lévő regényeimet, szóval minden "rosszban" van valami jó kis tanulság! :)
   Ó, és persze a szex még komolyabb hangsúlyt kap, szóval akinek erre van igénye, mindenképp vesse bele magát! :D Csalódni ilyen téren nem fog, efelől biztosíthatok mindenkit!