Kritika: Sylvia Day – Hozzád kötve (Crossfire sorozat I. könyv)

Nos, örömmel jelentem, hogy egyrészt hazatértem Szegedről, másrészt végére értem a Hozzád kötve c. könyvnek.
(Apropó, Török Adélnak innen üzenem: Baja tényleg marha messze van Szegedtől, így már végképp nem értem azt a nem normális szerelőt, akiről anno meséltél...)

   És akkor lássuk a kritikát.

   Első és számomra legfontosabb – de csak mert kényszeres vagyok, és talán egy kicsit megszállott is ilyen téren: emlékezetem szerint összesen nagyjából öt vagy hat félregépeléssel találkoztam. Ezeknek a fele (ha pedig ragaszkodunk az öthöz, akkor ebből három) durván zavaró jellegű volt, de minthogy viszonylag rendszeresen találkozom a klaviatúrával, így egyszersmind abszolút érthető hibáknak tituláltam őket. Amit nehezebben emésztettem meg, az az egy nyavalyás gondolatjel-hiba (helyesebben: -hiány) volt, ami nagyjából a könyv egyharmadánál bírt bekövetkezni, de ezért meg a szerkesztőt teszem első sorban hibássá, mert elvileg az ő dolga lenne az ilyen nüanszokra odafigyelni... (mondjuk az elgépelések esetében ugyanez áll, de azok talán kevésbé szúrnak szemet. Én legalábbis lesokkoltam, amikor két szó után nyilvánvalóvá vált, hogy nem belső monológ jön, és mégse találtam meg a gondolatjelet a bekezdés elején.)

   Na de, mindezektől eltekintve, hihetetlenül élveztem a könyvet! (És most mindenkinek szabad kezet adok a' tekintetben, hogy mit lát bele az "élveztem"-be; de előre szólok, finom lelkületű Olvasóimnak, hogy a pirossal szedett részt majd hagyják ki, ugyanis tudom, hogy nem mindenki vevő arra a nyersességre, amit az a rész képviselni fog...)

   A karaktereket kimondottan reálisnak éreztem, s noha Eva és Gideon megismerkedésének történetét furcsának találtam, de a későbbiekben azért volt olyan kedves a mi jó Day-ünk, hogy komolyabban mögéje világítson a dolgoknak, így az utolsó oldalakon még ez is helyére zökkent számomra (és én hírhedten kritikus vagyok ilyen tekintetben! Itt szeretném megjegyezni, hogy a második könyvnél tartok, és hasonló problémák már jelentkeztek, de alig várom a feloldásokat! :D), a cselekmény attól eltekintve, hogy igen csak szex centrikus, igen jól ki van dolgozva, illetőleg próbál pszichológiai funkciózavarokat boncolgatni, számomra is elég hitelesen, s noha nem vagyok képesített pszichológus, ellenben gyakorló és érdeklődő kontár igen, és azon a szinten, amit elénk tár (meg amennyit én értek ehhez), abszolút rendben van a dolog; szóval összességében csak ajánlani tudom.

   És akkor most egyesek ne nézzenek ide:

   Talán már írtam – amennyiben igen, úgy elnézést, ha meg nem, hát most jó szórakozást –, hogy egy ismerősöm ismerőse egyszer azt mondta vala, hogy "a férfiak nézik, míg a nők inkább olvassák a pornót!"

   Drágáim, a megállapítás abszolúte ül!!!

   S hogy miért mondom ezt, rögvest meglátjátok: állítom nektek, hogy mióta arra alkalmas vagyok, én még életemben nem voltam ennyiszer és ilyen hosszan beindult állapotban! Ma reggel, amikor még a szegedi szálláshelyünkön ébredtem, három napnyi Gideon és Eva érzelmi-szexuális hullámvasútázás után, még soha nem aludtam ennyire rosszul – ugyanakkor ennyire kielégülve.
(Mondjuk ez szó "kielégülve" csak annyiban vicces, hogy a könyv gyakorlatilag oldal-oldal után szítja az emberben a szexuális feszültséget, de esténként azért álmok formájában valahogy csak sikerül leadni valamennyit; szerencsésebbek akár még fizikailag is. Én ma reggel konkrétan arra ébredtem, hogy válogatott szex jelenetek villódznak a szemem előtt, főszerepben velem és azzal az illetővel, aki újabban már a jelenlétével vagy egyetlen megmozdulásával is totál padlóra küld; csoda, ha egy órán keresztül még próbáltam alvást mímelni és még henteregtem az ágyban?! :D ) 

   Úgyhogy összességében: első sorban hölgyeknek, illetve olyan uraknak ajánlanám, akik rengeteg szabadidővel rendelkeznek, amit lehetőleg otthon tudnak elkölteni, mert hogy nekünk azért valamivel durvább beindulva császkálni városszerte. 

   És megkockáztatnám, hogy ezután vagy akármilyen hasonló jellegű könyv után komoly függés alakulhat ki az ilyen műfajú szerzemények iránt – ilyen abnormális személyben, mint én, legalábbis mindenképp – szóval csínján az ilyesmivel.