Mint azt az előző bejegyzésemben megemlítettem, tegnap (július 28.) tértem vissza életem első táncos táborából, és olyan mély hatással volt rám – fizikailag és lelkileg egyaránt –, hogy ezt mindenképp szeretném megosztani Veletek.
Mindenekelőtt azonban azt érdemes tudni, hogy sosem volt igazán az a nagy társasági ember vagy partyarc-típus, sőt, ami azt illeti, a tömeg és az idegen, ismeretlen környezet, hasonlóan idegen és ismeretlen emberekkel tömve számomra az elrettentő tényezők sorába tartozik.
Csakhogy fanatikusan imádok táncolni, úgyhogy két elég komoly tényező feszült egymásnak a döntéshozatalkor: még nem klinikai esetszámba menő agorafóbia vs. táncfanatizmus.
Minek után a cím és az első bekezdés is eléggé árulkodó, így nem szükséges mondanom, melyik fél nyert.
Lényeg a lényeg: fantasztikus öt nap volt! És legnagyobb bánatomra csak öt nap... A "rutinos versenyzők" ugyanis felvilágosítottak, hogy anno egy hetes volt a tábor. Azt mondjuk elképzelni nem merem, hogy egy hét alatt mennyi izomlázat sikerült volna összeszedni, ha már öt nap alatt is kockává merevedve jöttem el! :D Reggel fél nyolctól futás, majd negyed kilenctől kilencig aquafitness, közvetlen utána reggeli, tizenegytől du. egyig latin, rögtön utána ebéd, aztán szabadidő (esetünkben strandolás és napozás orrvérzésig) egészen ötig, mikortól is standardeztünk egészen este hétig, hogy utána rohanjunk vacsorázni... és akkor utána ilyen kilenctől elindult az esti rajcsúrozás, de nekem, őszintén szólva, arra már nem igazán maradt energiám, így az első és az utolsó nap kivételével én este tíz-tizenegy körül már rég az igazak álmát aludtam.
Mondanom sem kell, hogy mikor megtudtuk, hogy jövőre ugyanígy szerdától-vasárnapig lesz tábor, ugyanilyen július végi fekvésben, már azon osztozkodtunk, hogy le kéne jönni már hétfőn, hogy két napig lazuljunk, napozzunk, miegymás, és utána rommá táncoljuk magunkat.
És reményeim szerint jövőre ezt több ismerőssel tudom majd elkövetni, mert idén nagyjából 10 ember jött le, akiket effektív ismertem az óráról, amire járok... És állandóan szegény Szandi, Melinda és Szilvi nyakán lógtam, mint hogy más ismerősökkel még annyi kapcsolatom se volt, mint velük ^^ na de jövőre lerángatom a kedvenc kis brancsom is, és majd együtt bandázunk, miközben azért majd folytatom Melindával a kis meccsezéseket... :D
(igyekszem levadászni mindenhonnan a készült képeket és videókat, hogy kis betekintést kaphassatok, milyen is volt ez :) remélem, tudok majd külön kis galériát csinálni nekik, mert ha nem, akkor hosszú egy bejegyzés lesz ez :D )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése