Mindenek előtt emeljük ki: ennyi elgépeléssel rég nem találkoztam. És nem csak a klasszikus hibák csúsztak be, hanem olyanok is, amelyeket egy jó lektornak- és/vagy szerkesztőnek azonnal ki kell(ene) szúrnia. Könyörgöm, olyan hibákat azért mégse hagyjunk már bent, mint pl. -ban rag helyett -bam. Ezek azok az apró kis nüanszok, amiken magamban felsikítok.
Alapból nem értem, hogy női írót miért pasi fordít? Én nem akarok önmagam ellen felszólalni (pláne nem olyan hosszan, mint valószínűleg sikerülni fog), de köztudott, hogy a férfi írók és fordítók gyérebb munkát végeznek, mint a nők. Egyáltalán: teljesen máshonnan közelítjük meg a dolgokat. Értelemszerűen egy pasi nem fog akkora figyelmet szentelni a leíró jelenetek választékos lefordítására, mint egy nő. A pasik ennél... praktikusabban vannak bekötve. És ez látszott is a fordításból: egy oldalon belül háromszor fordul elő, és szinte egymás alatt (igaz, vagy hat sorral lejjebb) egy kifejezés?! Oké, nyugodtan lehet rám kígyót-békát hányni, de én ettől akkor is falnak megyek! Miért csak én izzadok vért írás közben, hogy lehetőleg egy oldalon maximum kétszer használjam ugyanazt az igét, és ha harmadjára akarom, akkor lehetőleg hasonló jelentésű, de más szót használjak? Leírásnál ugyanez! Dafke se vagyok hajlandó harmadjára leírni pl. azt, hogy "kávébarna"... vagy nem írom le harmadjára, vagy kiizzadok magamból egy másik jelzőt, ami lefedi a kávébarnát.
Arról már nem is szólva, hogy nekünk férfiaknak általában messze elmarad a szókincsünk a nőkétől. Jelesül: mi nem tudunk megkülönböztetni hatféle zöldet. A zöld, az zöld. Én is csak addig jutok, hogy fazöld, fűzöld, méregzöld... és ami ebbe a háromba nem esik bele, az zöld. Ugyanígy a többi színnel vagy az érzelem kifejezéssel. Mi férfiak elég suták vagyunk e téren az életben is, de írásban..! És ez hatványozottan tetten érhető akkor, ha női karaktert próbálunk megszólaltatni. Számomra egyszerűen botrány, hogy volt képes a fordító ennyire... egyszerű, szegényes és silány érzelmi töltetű szavakat egy női szereplő szájába adni. Életemben nem olvastam még úgy olyan szöveget, amiben előfordul, hogy XY mennyire szexi, hogy utána ne fejtsék ki, miért. Általában olyan jelzők jelenlétéhez szoktam ilyenkor, mint igéző, markáns, karakteres, szép metszésű, és még sorolhatnám... Ebben a könyvben ezt nem igazán kaptam meg. Ritkán merészkedtünk túl a "szexi" és "érzéki" vonzáskörén.
Na, fordítói hanyagságot kitárgyaltuk...
Ami már a szerző hibája: sablonos és agyoncsépelt az elképzelés. Egy rock sztár elhódítja a barátjától annak mindaddig becsületes és hűséges barátnőjét? Tizenkettő egy tucat. A lány őrlődik a helyes és a kívánt viselkedés, férfiak közt. Megint csak tizenkettő egy tucat. Nagy, drámai választó jelenet(ek)? Hadd ne ismételjem magam...
Ettől függetlenül elolvastam és élveztem, mert volt benne valami megmagyarázhatatlan kisugárzás, ami végett kénytelen voltam. Ráadásul, bizonyos jelenetek egy az egyben átültethetőek voltak jelen helyzetemre, éppen ezért ezeket az oldalakat szabályosan faltam, mert abban reménykedtem, hogy egyfajta megoldást kínálnak majd a kérdéseimre, tanácstalanságomra... természetesen nem tették :D Pontosan úgy és oda futottak ki, mint amire számítottam, így nem szolgáltak segítségül. (Erről egyébiránt bővebben egy következő bejegyzésben ;) nem lesz szép... aki sírós kedvében van/lesz, inkább el se olvassa!)
Mindent egybevetve mégis azt kell mondanom, megéri elolvasni. Csupa klisével fogunk találkozni olvasás közben, pontosan tudjuk, mi lesz a végkimenetel, mégis olvastatja magát. Én leginkább azért olvastam végig, mert kíváncsi voltam, hogy tényleg igazam lesz-e. Igazam lett :)
Szóval, reménytelenül romantikus lelkületűek, ez a könyv nektek íródott, ajánlom hát figyelmetekbe! :D De annak is jó "kis" olvasmány, aki csak öklendezni akar a nyáladzás fölött :D Efölött aztán kiélhetitek magatokat, barátaim! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése